5 praktika a legegyszerűbb marketing eszközhöz

2017. január 16. 11:12 - Detti Szokoli

A marketingaktivitás egyik sarkpontja, hogy valahogyan kapcsolatot tartsunk partnereinkkel, ügyfeleinkkel, vevőinkkel. Nem nagy titok, hogy ennek egyik legegyszerűbb és persze legolcsóbb módja, ha mindezt hírlevéllel tesszük. Ehhez ma már fantasztikus lehetőségek állnak rendelkezésünkre, lényegében bármit meg lehet szerkeszteni bennük, még akkor is, ha a programozáshoz lövésünk sincs.

hirlevel_praktikak.jpg

Emlékszem még 10 évvel ez előtt inkább programozói mintsem marketinges feladat volt egy jó kis hírlevél összeállítása. Az NVU használatát egy programozó magyarázta, több kacsacsőr >< kellett bele, mint kép. Bármilyen egyszerű ma egy hírlevelet létrehozni, azért vannak szabályok, amelyek bonyolulttá tehetik a folyamatot. Ha azonban ezekre az "apróságokra" ügyelsz, akkor sok eredménye lehet a kampányodnak.

 

1. praktika:

A feliratkoztató formod a lehető legegyszerűbb legyen! Ha tényleg csak tájékoztatni szeretnéd a célcsoportodat, akkor csak az e-mail címüket kérd be. (Esetleg a nevüket.) Így biztosan könnyedén igent mondanak rá.

 

2. praktika:

Ne bonyolítsd túl az adatbázist, ha nagyon szegmentálni akarsz, annak lehet számos előnye, de ha nem állsz a helyzet magaslatán adatbázis-kezelésben, akkor válaszd a legegyszerűbb módszert: egy adatbázis, amelynek tagjai mindig megkapják a leveleket. (Persze, ezt kell/lehet szofisztikálni, de ha nem megy, inkább hagyd!)

 

3. praktika:

Az időzítés: ha nincs mondanivalód, inkább ne írj! Fontos a periodicitás, és néhány marketingguru meg is ölne ezekért a sorokért, de ha nincs miről írnod, inkább hagyj ki egyet. Az egyik oldalról fontos, hogy mindig legyél hangos, sokkal hangosabb, sokkal láthatóbb, a másik oldalról pedig én egyre inkább azt tapasztalom, hogy a tényleges tartalomnak nő az értéke. És fontosabb lesz annál, minthogy "csak küldj valamit, mert idő van"!

 

4. praktika:

Az e-mail küldés engedélyhez kötött! Csak annak küldhetsz hírlevelet, aki maga iratkozott fel a listádra vagy van hozzájárulásod ahhoz, hogy írj neki. Ez nagyon fontos dolog, büntethetik, illetve aki nem kívánatos hírlevelet kap, megharagudhat rád... nem ér annyit.

 

5. praktika:

Pár éve érvényben van egy törvény, amelyről nem sokat lehet tudni, ellenben aki hírlevelet küld, azt erősen érinti. Ez a törvény a 2011. évi CXII. törvény 65-68. bekezdései, kicsit érthetőbben az "Infotörvény" az, ami szabályozza, hogy csak akkor gyűjthetünk e-mail címet, hogy ha regisztráltattuk magunkat a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (igen, az én fülemet is zavarja a hatóság és szabadság szó egymás mellett...).

Hogy mi ennek a lényege? A nyilvántartásba vételt kell kérni, amely ha megtörténik, kapunk egy nyilvántartási számot. Ezt egy sajátos keretrendszer használatával akár elektronikusan is meg tudod tenni - állítólag pofon egyszerű, én azonban 3x adtam fel... Szóval a nyilvántartási szám birtokában már legálisan gyűjthetsz e-mail címeket.

Fontosnak érzem megjegyezni, hogy a hírlevél csak egyetlen marketingeszköz a sokból, de ha jól használjuk, valóban hatékonyan tud működni még most is, amikor igen nagy a zaj körülöttünk.Figyelj a praktikákra, hogy viszonylag egyszerűen és meglehetősen olcsón szerezz új célcsoportot vagy éppen tájékoztathatod a meglévőt!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://streetoffice.blog.hu/api/trackback/id/tr7712129639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása