Mivel a Street Office-ban mi szabadúszóként dolgozunk, így lényegében nincsenek főnökeink – vagyis bizonyos értelemben vannak, hiszen ügyfeleinknek minden szempontból meg szeretnénk felelni (ki nem) – viszont a szó klasszikus értelmében mi már nem főnökök alatt dolgozunk.

Van persze hátránya – mindenért mi felelünk – de egy csomó olyan pressziótól „megszabadultunk”, ami régen nyomott minket. Kiemeltünk 5 kedvencet. És hogy miért is emeltük ki? Részben azért, mert jó nosztalgiázni, részben meg azért, mert így a „másik oldal” is láthatja, hogy sokszor milyen apró dolgok is zavarók, akár hátráltatók lehetnek.

És akkor most jöjjenek a gyöngyszemek a  népszerű főnöki attitűdökből

1. Ez a feladat bőven ráér…

Vagyis nem muszáj most nekiállnod, akár még egy óra múlva is elegendő lesz. A mondat lényege azonban az, hogy a határideje inkább ma van, mint holnap...

2. Királyi többes

A vezetők jelentős része imádja használni a királyi többest: csináljuk meg, rakjuk össze, küldjük el. A valóságban azonban ez azt jelenti, hogy Te, mint munkavállaló, szedd már össze magad és csináld meg végre a feladatot. Igen, azt a feladatot, amit az ügyfél előtt úgy tálaltunk, hogy csapatban rakjuk össze…

3. Javasolnám továbbgondolásra

Amikor hosszas agonizálás után, minden kreatív ötletünket bevetve megalkottunk valamit, akkor a lehető legrosszabb válasznak az minősült, hogy még gondolkodjunk rajta. Lényegében ez azt jelentette, hogy egy cseppet sem találtuk el a Főnök elképzelését, teljesen más az, amit vár. Összegezve: kezdjük újra!

4. Természetesen elmehetsz szabira, ha…

Szerintem mindannyian voltatok már olyan helyzetben, hogy a „ha” után egy olyan mondatrész jött, amelynek teljesítése egyenlő egy Holdra szállással. És mit csinál ilyenkor a lelkes munkavállaló? Csak azért is elmegy szabadságra és azon az egyetlen nyüves napon a „ha” utáni mondatrészben foglaltakon rágódik – vagy jobb esetben még csinálja is.

5. És zárásul a kedvencem: feladatkiosztás munkaidő vége előtt egy perccel

Nekem már külön taktikám volt arra, hogy hogyan slisszanok ki 18:00-kor az iroda ajtaján. Ha 17:59-kor még elmélyedve merültem a monitorba, akkor volt esélyem arra, hogy feletteseim azt feltételezik, hogy túlórát tervezek, így békén hagynak. Éppen ezért, én már 17:30-kor minden összepakoltam, ami az induláshoz kell, csak úgy csendben, apránként, aztán 17:58-kor még bevágtam valami kérdést, ami munkavégzésre utal – de cselesen ekkor már a „Kijelentkezés” gombra koncentráltam. És lazán felálltam, kisétáltam. (Téli öltözködés, készülődés szigorúan az utcán vagy folyosón!)

Neked van kedvenc gyöngyszemed? Írd meg nekünk, hogy tudjuk milyenek NEM akarunk lenni!:-)

Zárójelben jegyezném meg, hátha exfőnökeink is az olvasótábort gyarapítják, hogy köszönjük, rengeteget tanultunk tőletek! Ugyanis minden-minden tanulásnak számít, még akkor is, ha az adott pillanatban nem úgy érezzük!:-)))