A bizalomma tudatosan nem sokat foglalkoztam egészen addig, amíg az egyetemen nem lett kötelező irodalom Francis Fukuyama Bizalom című tanulmánya. Az akkor kicsit nehézkesen emészthető mű fontossága és értéke azonban azonnal elkezdett értelmet nyerni, amikor a munkaerőpiacra kerültem.

Az első munkahelyemen időmenedzsmentet kellett vezetnem, amelyben megfelelően el tudtam számolni az ellátott feladatokról. Chat programot nem használhattunk és volt egy olyan hiedelmünk, hogy a levelezéseinkket feletteseink nyomon követik. (Egy későbbi munkahelyen ez már nem csak hiedelem, hanem tény is volt.)

Kezdőként mindezt természetesnek értékeltem és az sem zavart, amikor kamerát szereltek fel az egyébként open office jellegű térbe. Sőt, az sem zavart, hogy minden egyes anyagot minden körülmények között jóváhagyásra kellett küldeni és minden megmozdulásomra "cc-zni" kellett a főnököket.

Később egy olyan munkahelyre kerültem, ahol nem csak egyetlen kamera volt, hanem teljes kamerarendszer, így pontosan látta a felettesem, hogy mikor és mennyit nyomtatok, amelyet gyakran számon is kért tőlem. Kamerán ellenőrizte azt is, hogy időben bent voltam-e reggel és nem ittam-e több kávét a "közösből" a kelleténél.

Ez sem zavart, egészen addig nem foglalkoztam ezzel az egésszel, míg nem lett egy olyan munkahelyem, ahol szabad kezet kaptam. Nem volt kamera, "cc-zni" csak értelem szerűen lényeges dolgoknál kellett, nem kellett jóváhagyatnom mindent és bátran kommunikálhattam az ügyfelekkel.

Két oldala van a dolognak, az egyik az, hogy ekkor már volt bő 5 éves tapasztalatom a másik pedig az, hogy részben ennek köszönhetően részben pedig a főnökök coaching szemléletű vezetésének köszönhetően olyan szintű bizalmat kaptam, amelyet előtte soha.

Mi történt velem?

Szakmailag felszabadultam, megtáltosodtam és abban az időszakban hoztam életem legjobb formáját a munka világában. A bizalom, amelyet kaptam a legnagyobb motiváló erőnek bizonyult.

Mi az amiből felismertem a bizalmat?

 - nem számított mikor érek be, mikor megyek haza, mikor hol vagyok (ha minden projekt rendben ment),
 - bármikor felhívhattam úgy az ügyfelemet, hogy nem kellett, hogy a főnököm mellettem üljön,
 - egyszerű, napi rutin feladatok egyeztetésénél nem kellet cc-zni a teljes felsővezetést,
 - saját magam által készített prezentációt én magam adhattam elő a partnereknek,
 - sok anyagom készült, amelyet nem kellett már jóváhagyatnom.

Mi kellett ehhez?

 - megfelelő szakmai háttér részemről,
 - megfelelően körülhatárolt és átlátható felelősségi kör,
 - és a bizalom feletteseim részéről.

Eredmény

 - hatékony munkavégzés,
 - maximális felelősség vállalás,
 - nagymértékű önbizalom növekedés,
 - szabadságérzés.

... és ekkor kezdtem újra értelmezni a bizalom kérdéskörét. Hihetetlenül fontos és hatalmas energiákat szabadít fel. Azonban valóban egy igen kényes kérdés, mert nem alkalmazható minden területen és nem alkalmazható bárkivel szemben. A túlzott bizalom akár kontrollvesztéshez is vezethet. Viszont a megérdemelt bizalom megadása tényleg versenyelőnyt eredményezhet.

Benned megvan?

Gondolkodtál már azon, hogy képes vagy-e megbízni kollégáidban? Ez a kérdés akár munkavállalói oldalon, egyenrangú viszonban is értelmezhető. Te megbízol azokban, akikkel közvetlenül dolgozol? Ha van köztük olyan, akiben igen, az vajon miért működik? És tényleg eredményez előnyöket? Ha pedig van olyan, akiben nem, ott vajon helyrehozható vagy kialakítható a bizalmi szint?

A fent említett Fukuyama és egy nemrégiben olvasott könyv szerzője, Stephen M. R. Covey szerint is a bizalom összefügg az érzelmi intelligencia szinttel és saját önbecsülésünkkel is. A jó hír tehát, hogy fejleszthető, tanulható... és persze tovább is adható!

Képek: pixabay.com