Mikor van vége?

2016. november 17. 08:34 - Detti Szokoli

Meddig garázdálkodhatunk a céges hozzáférésekben?

Amikor felmondunk egy munkahelyen, akkor az utolsó munkanap után egyértelműen letiltanak a levelezésről. Természetesen nem férhetünk hozzá a szerverhez és (elvileg) nem is hozhatunk ki semmilyen céges adatot. Multiknál nagyon komoly szabályrendszerek vannak erre vonatkozóan, sőt, biztonságtechnikai szoftverek garmada is ezen alapul. Egy kisebb cégnél azonban hiányoznak az erre vonatkozó sztenderdek, így nehéz meghúzni az éles határokat abban, hogy mi az, ami magán, mi az ami céges, és tényleg, mikor van vége a hozzáférésnek?

ceges_alkalmazasok.jpg

Amíg csak e-mail használtunk, annyira nem volt ez komoly kérdés, hiszen csak ott kellett beállítani, hogy a távozó munkatárs ne férjen hozzá a levelekhez. Mostanság azonban lehet Facebook oldal, Insta oldal, LinkedIn oldal is, amelyet kezelnünk kell. Emellett lehet hozzáférésünk a céges weboldalhoz, hírlevélküldőhöz és még sorolhatnám hány féle felülethez.

Ha pedig nincs külön szoftver és szabályrendszer erre, ha nincs olyan ember a cégnél – márpedig tényleg elég életszerű, hogy KKV viszonylatban nincs – aki összefoglalja, hogy kinek mihez van hozzáférése, az évek során mi mindenhez kapott jelszót, akkor elég könnyen előfordul, hogy akarva-akaratlan még évek múlva is be tudunk lépni egy-egy alkalmazásba.

Mi korrekt?

Az én nagy dilemmám az, hogy ilyenkor munkavállalóként mi a korrekt? Amikor az utolsó munkahelyemen befejeztem pályafutásomat, leadtam a telefonomat, de mást nem tettem. A levelezésbe soha többet nem léptem be, gondolom arról hamar leszedtek. Azonban hónapokkal később is be tudtam még lépni a Facebook oldalra, hírlevelet meg akár még most is tudnék küldeni.

Vajon mi ilyenkor a sztenderd? Nekem kell szólnom? Várjak? Vagy egyáltalán ne is foglalkozzak vele? Azért érdekes, mert egyszer már elkezdtem egy levelet írni a volt főnökömnek, hogy szedjen már le mindenről, de visszaolvasva olyan sértődöttnek tűnt a szöveg. Aztán meg az fordult meg a fejemben, hogy vajon mit szól ahhoz, hogy tudok róla, hogy nem vagyok letiltva. Hiszen ez azt is jelenti, hogy én próbálkoztam belépéssel. Valójában nem akartam semmit, csak kíváncsi voltam, hogy van-e még hozzáférésem, de szerintem ez így elég gyenge magyarázat. Így aztán ezt a levelet sosem küldtem el.

Letiltottunk ezerrel

Ezzel ellentétes a sztori, egy egyéni megbízással kapcsolatban történt szerződésbontás az ügyfelemmel, aki még aznap letiltott mindenről. Alapvetően ezzel az eljárással szerintem semmi probléma nincs, teljesen normális. Én döntöttem a szerződésbontás mellett, tehát minden teljesen elvárhatóan zajlott. Az viszont nagyon érdekes, hogy milyen rossz érzést váltott ki belőlem, amikor megkaptam az alábbi témájú automatikus üzeneteket:„nem vagy adminisztrátor”, „szerkesztési jogosultságod letiltva”, az „oldal tulajdonosa törölt a felhasználók közül”.

stop_520x282.jpg

Hogy mi lehet a jó út? Az utóbbi az volt, az első verzió esetében pedig a mai eszemmel úgy cselekdenék, hogy az utolsó munkanapomon összegezném, hogy mikhez van hozzáférésem és mindezt a főnökömnek is elmondanám. Az, hogy utána ő letilt vagy sem, már legyen az ő felelőssége.

Úgyhogy ha munkaadó vagy, saját céged van, érdemes egy kis időt és energiát szánni arra, hogy minden esetben kézben tudd tartani, kinek mihez van/volt/lesz hozzáférése.

 

Kép: http://www.timetogeeks.com

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://streetoffice.blog.hu/api/trackback/id/tr3311965889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása